Magányos Szilveszter, magányos ünnepek

Ha karácsony, akkor család, meghittség, szeretet; ha szilveszter, akkor haverok, társaság, hangos bulik - ezek jutnak az eszünkbe.

Azonban nem mindenkinek telnek így az ünnepek. Vannak, akik csendesen, egyedül töltik ezeket a napokat akár saját döntésükből, akár pedig azért, mert valamiért így alakult.

Az egyedüllét, ha nem önszántunkból választjuk, akkor magányos, szomorú, fájdalmas élmény is lehet. Korábbi évek szép vagy akár nehéz emlékei is társulhatnak ezekhez alkalmakhoz, sebeket feltépve és sokféle érzést felszínre hozva.

Különösen nehéz lehet az ünnepi pillanatok megélése fel nem dolgozott, vagy friss veszteségek esetén, például egy nemrég történt szakítás után, vagy ha a számunkra fontos, szeretett személyek már nem élnek, nem lehetnek velünk, vagy esetleg haragban vagyunk velük.

Ha bármelyik igaz, akkor most valószínűleg valami nagyon fáj.

Ha szomorúságot, magányt, feszültséget vagy akár ürességet érzel, tudd, hogy ezzel nem vagy egyedül. Az ünnepek környékén felerősödhetnek ezek a megélések.

Megpróbálhatjuk elfogadni az érzéseket és megismerni a kapcsolódó gondolatainkat.

Van olyan, hogy az adott helyzetet éppen nem tudjuk megváltoztatni, arra azonban van ráhatásunk, hogy hogyan vélekedünk róla.

Bár az érzéseink mindig valósak, az, ahogyan a helyzetet értelmezzük, befolyásolhatja, hogy hogyan érezzük magunkat.

Megpróbálhatjuk megfigyelni a különböző érzésekhez kapcsolódó gondolatainkat, és felismerni, ha felbukkan egy-egy önmagunkra, a jövőnkre, vagy másokkal való kapcsolatainkra vonatkozó negatív automatikus gondolat, mert ezek a gondolatok is kelthetnek bennünk szomorú, nehéz érzéseket.

Ilyenkor érdemes lehet más nézőpontba helyezkedve is megvizsgálni őket:

Vajon valóban igazunk van?

Vajon a realitást tükrözik, vagy esetleg a belső kritikus részünk hangjai?

A harag - ugyanúgy, mint a szomorúság - egy érzés, és valamit mondani szeretne.

Nem véletlenül jelenik meg. Érdemes lehet mögé nézni:

Ha haragszom, valójában mi fáj? Mire lenne szükségem? Mit szeretnék kérni?

Megpróbálhatjuk esetleg azt is meglátni, hogy van-e valami a helyzetben, ami esetleg jó dolog. Szabad együttérzéssel fordulni önmagunk felé, és szabad egy kis önkényeztetés is.

Vajon mit adhatunk önmagunk számára, mi az, ami jól esne és valójában mire lenne szükségünk?

A bennünk élő sérülékeny gyermeki részünk, a tőlünk megkapott együttérzéstől, figyelemtől és törődéstől meg fog tudni nyugodni.

A belső kritikus

Az ünnepi időszak gyakran aktiválja a belső kritikust.

Fontos felismernünk, és nem hagynunk, hogy a belső kritikus vagy a túlkövetelő részünk uralkodjon el felettünk, mert ilyenkor a belső, sérülékeny gyermeki részünk csak még jobban elszomorodik.

Nem véletlen, hogy a közösségi médiából áradó, idillinek tűnő ünnepi bejegyzések nézegetése ilyenkor nem segít., hiszen gyakran éppen az önkritikus, kegyetlen, vagy a túl magas mércéket állító és elváró belső hangot erősítik fel.

Ha például a kritikus részünk ilyen és hasonló negatív gondolatokkal bombáz:

„Látod, mindenkinek van társa, csak neked nincs, biztos veled van a baj”, akkor ideje megkérdőjelezni, amiket mond és helyre tenni ezt a részünket, és elővenni helyette egy kedvesebb és megértőbb belső hangot, amely képes realitásvizsgálatra is:

Valóban mindenkinek minden pillanatban van társa?

Kell, hogy mindig, mindenáron legyen?

Valójában tényleg csak velünk van vagy volt a baj?

Reálisabb üzenetek és a belső jó szülő:

A kapcsolatok valójában dinamikus rendszerek: legalább két fél kölcsönhatásából jönnek létre és szűnnek meg. Ha valami nem működött, abban nem egy embernek, hanem legalább kettőnek volt része.

Az egyedüllét pedig egy élethelyzet, nem személyiségjegy. A kapcsolatok valójában mások életében is változnak, bárki életében előfordulhat, hogy éppen egyedül van.

Gyász esetén pedig, ha most az fáj nagyon, hogy régebben volt valaki, aki nagyon szeretett és törődött velünk, de mára csak a hiánya maradt, segíthet az a felismerés, hogy megkereshetjük őt önmagunkban. A kedves szavai, a törődése, szeretete és elfogadása, az átadott értékei a részünkké, belső erőforrásunkká válhatnak, melyek bennünk élnek tovább, és továbbadhatjuk másoknak, de akár önmagunknak is.

Mit tehetünk a magány enyhítésére?

Az egyik legfontosabb, amit tehetünk, hogy megtanuljuk saját magunkat megszeretgetni, hogy a belső gyermeki rész kapjon egy kis empátiát/megértést, elfogadást, szeretetet, figyelmet és törődést, és így már nem kizárólag mások jelenlététől fog függeni az, hogy jól érezzük-e magunkat.

Mit kezdhetünk az ünnepek körül felszabadult időnkkel?

Használhatjuk ezt akár lehetőségként is arra, hogy együttérzéssel és törődéssel forduljunk önmagunk felé.

Megpróbálhatunk teret adni a boldog gyermeki rész számára.

Lehet például, hogy rég nem engedtünk meg magunknak egy igazi pihentető pillanatot, kikapcsolódást, mert furdalt a lelkiismeret, hogy mennyi minden intézni- és tennivaló lenne még. Lehet, hogy nem engedtük meg magunknak, hogy lelassítsunk, elolvassunk egy régóta kiszemelt könyvet, vagy lehet, hogy hónapok óta nem nyújtóztunk el csak úgy bambán a kanapén egy gyertyafényes pillanatban, vagy akár a kádban, vagy a TV előtt? Lehet, hogy most végre azt tehetnénk, amit szeretnénk, mert nem kell senkihez alkalmazkodni.

Csak rajtunk áll, hogy hogyan teremtünk meg önmagunk számára egy kellemes estét. Készíthetünk finomságokat, nézhetünk szilveszteri filmeket, vagy kedvenc sorozatot, hallgathatunk zenét, a hobbinkkal és önmagunk kényeztetésével tölthetünk el időt.

Sőt, ha nincs hobbink, akkor is elgondolkodhatunk, hogy mi is lehetne az.

Ha pedig inkább az tölt fel, ha kimozdulunk, akkor kirándulhatunk, akár wellnessezhetünk is, vagy felkerekedhetünk kipróbálni valami újat, valami izgalmasat - tényleg csak a fantáziánk szab határt!

Terveket is szövögethetünk az új évre, hiszen, fontos dolog, hogy mikor eljön az ideje, nyitottak legyünk számunkra megfelelő közösséget és programokat keresni - akár például a hobbink mentén -, ahol tudunk kapcsolódni és nyitni új emberek felé.

Hiszen az ember társas lény és természetes igénye a kapcsolódás.

Ne hagyjuk, hogy egy elvesztett kapcsolat fájdalma és egy újabb fájdalom lehetősége meggátoljon új, pozitív élmények megtapasztalásában.

Nyithatunk majd tehát, amikor készen álluk rá, viszont olyan emberek felé, akik megérdemlik a bizalmunkat és a barátságunkat.

Hiszen nem mindegy, hogy kikkel vesszük körül magunkat, és néha az egyedüllét a legkisebb rossz, ami az adott pillanatban választható.

Az önmagunkkal való törődés tehát nem kell, hogy végállomás legyen, ez a kedves, együttérző részünk inkább egy társ az úton, aki segít abban is, hogy idővel újra tudjunk akár másokhoz is kapcsolódni.

Ez pedig egy pozitív kört tud elindítani, amelyben a kölcsönös szeretet és elfogadás megtapasztalása által tovább erősödik önmagunk elfogadása és szeretete is.

Az önmagunkkal való törődés tehát ha már csak egy kicsit is sikerül, máris tettünk egy lépést egy pozitív kör elindulása felé.

Boldog új évet kívánunk minden kedves olvasónknak!

Ha a magány érzése tartóssá válik, elmélyül, vagy úgy érzed, hogy egyre nehezebb egyedül megbirkózni vele, érdemes lehet szakember segítségét kérni. A támogatás kérése nem gyengeség, hanem egy fontos lépés az önmagunkról való gondoskodás felé.