Miért nem kérünk segítséget?

A minap megláttam egy bejegyzést egy sokezer fős Facebook csoportban, amiben valaki tanácsot kért, hogy mit ajánlanának neki egyre fokozódó szorongására, pánikrohamokra, alvászavarra. Megdöbbentem a látottakon.

Közel 70 hozzászólás érkezett, és bár szerepeltek a tanácsok között hasznosak, vagy részben hasznosak is, mint pl. meditálj, sétálj, menj ki a természetbe, vagy kapcsold ki a TV-t, beszélgess egy jóbaráttal, sportolj, keresd pozitív emberek társaságát, szerepeltek közöttük mindenféle vitaminok, különböző szerek, étrendkiegészítők, CBD-olaj, és egyéb szokatlan, fura és sajnos felelőtlen ötletek is, mint például: szedj be egy Xanaxot (!), vagy dönts le egy felest (!) amik kimondottan károsak lehetnek;

ami igazán megdöbbentett, az mégis az volt, hogy nem volt egyetlen ember sem a csoportban, aki pszichoterápiát, vagy képzett szakemberrel történő beszélgetést javasolt volna.

Senki nem gondolt arra, hogy önmagukban ezek a tanácsok nem biztos, hogy elegendőek a megfelelő megküzdéshez, és hogy nem kell egyedül megbírkózni a mumussal, hiszen erre vagyunk mi, akik ezt tanultuk sok éven át, hogy hogyan segítsünk ilyen helyzetekben. Ha elromlik a mosógépünk, nem restellünk szerelőt hívni hozzá.

Ha fáj a fogunk, fogorvoshoz megyünk.

De ha a lelkünk fáj, azt mégis megpróbáljuk magunk, egyedül orvosolni.

Miért félünk vajon szakemberhez fordulni? Mi tart vissza? Miért érezzük szégyellnivalónak, vagy miért sajnálunk pénzt költeni a lelki egészségünkre?

Miért tagadjuk ezt meg magunktól?

Tapasztalatból tudom, hogy bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy segítséget kérjünk, pedig nagyon nehéz egyedül megküzdeni, hiszen belülről gyakran nem látjuk a kiutat, hiába van ott az orrunk előtt. Ideje lenne felismerünk, hogy nem szégyen és nem a gyengeség jele segítséget kérni. Vannak országok, ahol mára már divattá vált pszichológushoz járni.

Itthon azonban úgy tűnik, mintha a lelki egészség ápolásának hiányoznának a gyökerei, nincs jól megalapozott kultúrája, hisz régebben megítélték / betegnek titulálták azt, aki pszichológushoz járt, a pszichológia maga pedig ördögtől való volt.

Jó lenne végre levetni a berögzött elavult sztereotípiákat és elfogadni, hogy a lelki egészség épp olyan fontos, mint a testi, és a lelki támogatás mindenkinek jár.

Bevallom, nekem is csupán a véletlen hozta úgy, hogy segítséget kapjak, de ma már tudom, hogy ennél jobb véletlen nem is történhetett volna velem.

Királyné Molnár Emese

Kognitív és Sématerápiás Konzultáns