Mi az a kognitív terápia?
A kognitív terápia egy jelentésmódosító folyamat, amelynek során a negatív a gondolkodás megváltoztatása a hangulat és a magatartás kedvező irányú módosulásával jár.
Ennek érdekében azonosítja a diszfunkcionális hiedelmeket és az ezeket fenntartó gondolkodási torzításokat és maladaptív viselkedésformákat.
Az aktuális problémák megoldását célozza, rövid, 10-20 alkalmas terápia.
Célja a negatív automatikus gondolkodási minták és kognitív torzítások megismerésén keresztül a korai maladaptív sémák, diszfunkcionális hiedelmek feltérképezése és megváltoztatása, adatptívabb kognitív struktúra kialakítása. A gondolkodás realisztikus értékelése és módosulása a hangulat és viselkedés kedvező irányú változásával jár.
A kognitív terápia Beck elméleti modelljén alapul, mely szerint minden pszichológiai zavarban közös a diszfunkcionális gondolkodás, ami a beteg hangulatát és magatartását is befolyásolja.
Tartós eredményt az ember - önmagára, a jövőjére és a külvilágra vonatkozó – diszfunkcionális sémáinak módosulása eredményez.
A kognitív terápia elsődlegesen egyéni pszichoterápiás módszer, de önállóan és más módszerekkel kombinálva hatékonyan alkalmazható egyéni és csoportos formában is. Meghatározott időkeretben, aktív strukturált terápiás ülések formájában zajlik, előre kialakított terápiás terv alapján. Az ülések gyakorisága heti 1-2 alkalom.
A terápiához tartozik két ülés között un. házi feladatok elvégzése.
A terápia a kliens problémájának kognitív konceptualizációjára és megértésére épül.
A terapeuta különféle kognitív terápiás módszerekkel igyekszik elérni a kognitív változást – a beteg gondolkodásában, vélekedésrendszerében – azért, hogy tartós érzelmi és magatartásbeli változást hozzon létre.
Különösen az affektív (depresszió, disztímia) és szorongásos zavarok kezelésében hatékony, de egyes személyiségzavarok esetén is jelentős eredmények érhetők el.
Mi az a viselkedésterápia?
A viselkedésterápia olyan módszerek együttese, amelyek az egyén és környezete közötti kapcsolatban fennálló zavarok megszüntetését célozzák. Ennek érdekében feltérképezik, hogy mik azok, amik jutalom- és büntetésértékűek az egyén számára, mik a problémaviselkedést megerősítő tényezők, kontrollálják az egyén környezetét, továbbá arra törekszenek, hogy az egyén saját viselkedése fölötti uralomra tegyen szert.
Célja a maladaptív viselkedésformák kedvező irányú befolyásolása, valamint a hiányzó, de szükséges magatartásformák kialakítása a tanuláselmélet törvényszerűségei alapján.
A viselkedésterápia módszere a klasszikus és operáns kondicionálás, valamint a modelltanulás szabályaira épül, és tudományosan ellenőrizhető tényeken alapul.
A viselkedésterápiás módszerek két nagy csoportját az expozíciós, illetve az operáns kondicionálásra épülő technikák alkotják.
Az expozíciós kezelések általában a szorongásos állapotok terápiájában (pl. fóbiák),
az operáns kondicionálásra épülő módszerek az új viselkedésformák és készségek kialakításában
kapnak jelentős szerepet.
A viselkedéstréningek mind egyéni, mind csoportos formában végezhetők és a csoportos formában a csoportdinamikai hatások is felhasználhatóak az inadaptív viselkedések leépítésében és az adaptívabb, új viselkedésformák kialakításában és begyakorlásában.
A terápia meghatározott időkeretben, aktív strukturált terápiás ülések formájában folyik előre kialakított terápiás terv alapján. Az ülések gyakorisága heti 1-2 alkalom.
A terápiához tartozik két ülés között napi rendszerességgel – ko-terapeutával, vagy önkontrollos formában – konkrét viselkedés feladatok elvégzése.
Hatékony a szociális kompetenciák területét érintő területek kezelésében (pl. kapcsolatteremtési problémák, szorongásos és depresszív szindrómák, szociális fóbiák), fóbiák, kényszerek, tic, szexuális funkciózavarok, impulzuskontrollzavok, evészavarok, kóros szokások, szenvedélyek esetében is.
A másodlagos indikációk például, amikor a viselkedésterápiás technikákkal más kezelési módszereket, illetve pszichoterápiát egészítenek ki.
Forrás: VIKOTE
Comments